Audrey Hepburn
Idén május 4-én lett volna 90 éves a világ talán legszebb asszonya. A színésznő, aki maga volt az 1950-1960-as évek megtestesült bája, 1993-ban halt meg Svájcban, miután csatát vesztett a rákkal szemben. Halálát az UNICEF jelentette be, melynek 1988 óta volt különleges nagykövete. A brilliáns színésznő élete sokkal több volt, mint egy filmes karrier.
Az Amerikai Filmintézet minden idők egyik legnagyobb színésznő legendájaként tartja számon és nem csak életében, de még halála után évtizedekkel is inspirálja a világot, elég ha csak az ikonikus “kis fekete ruhára” gondolunk, amelyet az Álom luxuskivitelben című filmben viselt.
Élete telis-tele volt váratlan fordulatokkal, nehézségekkel és megannyi ellentmondással. Ennek ellenére Audrey életfilozófiája nagyon egyszerű volt: soha ne meneküljünk el a nehézségek elől! Mert ilyen volt ő, akinek fenséges szépsége és gyengéd természete ritka bátorsággal párosult.
Kékvérű gyermekkor:
1929. május 4-én született Belgiumban, egy gazdag angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Apja, aki a világháború előtt még náci szimpatizáns volt, 1935-ben elhagyta családját, mely után a színésznő anyjával Angliába költözött, majd néhány évvel később visszaköltöztek Hollandiában, ahol egy arnhem-i nyaralás alatt érte őket a II. világháború. Kis híján tönkretette a családot, amikor édesanyjával együtt a városban rekedtek a német megszállás alatt. Ekkoriban annyit éheztek, hogy tulipánhagymákból próbáltak lisztet készíteni és azt felhasználva csillapítani éhségüket. A háború végére szinte mindenük odaveszett, ezért bárónő édesanyja sokszor a legalantasabb munkát is elvállalta, hogy el tudja tartani családját.
Azok az ötvenes évek…
Amikor végre visszatértek Londonba, Audrey ösztöndíjjal beiratkozhatott egy balettiskolába és nem sokkal később elindult modell karrierje. Sokáig úgy tűnt, hogy élete ebbe az irányba halad tovább, de mindent megváltoztatott, amikor 1948-ban egy apró szerephez jutott egy holland alkotásban, majd 3 évvel később már egy néhány mondatos szerepben is feltűnt.
Ezután döntött úgy, hogy Amerikába megy szerencsét próbálni és 1953-ban a Római vakáció című filmben nyújtott alakítása után az egész filmvilág felfigyelt tehetségére, olyannyira, hogy alakítását Oscar díjjal jutalmazták. Majd következett a Sabrina és a Délutáni szerelem, valamint Az egy apáca története és az újabb Oscar jelölések, valamint a Mókás Arc és a My Fair Lady. Az ötvenes években, amikor Elizabeth Taylor és Marilyn Monroe volt a kor szépségideálja, Audrey valami egészen mást testesített meg. És egyáltalán nem értette a hatalmas felhajtást a szépsége körül: úgy gondolta, hogy nagy az orra és a lába, túl sovány, ráadásul alig van melle. Egyáltalán nem értette, hogy az emberek miért látják szépnek.
Rivaldafényben:
Minden idők egyik legtöbbet fotózott és filmezett asszonya volt, még akkor is, amikor a hatvanas évek végén egy időre a háta mögött hagyta a filmvilágot. Mindennek ellenére imádott egyedül lenni és introvertált személyiség volt. “Szeretek magamban lenni, szeretek sétálni a kutyáimmal,séta közben csodálni a fákat, a virágokat, az eget.” – mondta egyszer. Hubert de Givency éppen ezért álmodta meg az Álom luxuskivitelben című filmhez a kis fekete ruhából, a hosszú cigaretta szipkából és a gyönyörű ékszerekből álló szettet, hogy ezzel is segítsen a színésznőnek közelebb kerülni Holly Golightly extrovertált karakteréhez.
Visszavonultan:
A hatvanas évek végén, miután elvált férjétől, Mel Ferrer-től, elhatározta, hogy visszavonul a filmezéstől még addig, amíg a csúcson van. 1969-ben feleségül ment a neves olasz pszichiáterhez, Andrea Dottihoz, akivel egy hajóúton ismerkedett meg. A pár Rómában telepedett le Audrey korábbi házasságából született fiával, Seannal. A januári esküvő után négy hónappal a színésznő pedig újra várandós lett és 1970-ben, 40 éves korában életet adott második fiának, Luca Dottinak. Ekkor döntött úgy, hogy innentől kezdve családjának él a svájci Tolochenaz-beli birtokukon. Miközben a színésznő kiélvezte az anyaság minden örömét, a sajtó folyamatosan férje botrányaitól volt hangos. 1979-re már annyira kellemetlenné vált a helyzet, hogy Audrey kénytelen volt véget vetni 12 éves házasságuknak.
Az újra megtalált boldogság:
Szerencsére a szerelem újra rátalált, amikor 1980-ban megismerkedett a holland üzletemberrel és színésszel, Robert Wolders-szel, akivel miután 1988-ban az UNICEF Jószolgálati Nagykövetének nevezte ki, együtt járták be a világot. Első küldetése a szárazság és éhínség sújtotta Etiópiába szólította, mellyel olyan területekre irányította a világ figyelmét, ahol nem csak az alapvető higiéniai feltételek hiányoztak, de még ivóvíz sem volt.
Arra próbálta felhasználni a hírnevét, hogy felhívja az érzéketlenségben és sztokius érdektelenségben tengődő világ figyelmét ezekre a súlyos problémákra. Úgy érezte, ez az ő küldetése. Az Egyesült Államokba visszatérve egy albizottság létrehozásán munkálkodott, amelynek Afrika támogatása volt a célja. Munkájáért a legmagasabb civil kitünetést kapta, az Elnöki Szabadság Érdemrendet.
Életére mindig úgy tekintett, mint ami sokkal több, mint egy tündérmese: “Sok nehéz pillanatban volt részem, de bármilyen nehézségen is mentem keresztül, a végén mindig díjat kaptam. Már egészen korán úgy döntöttem, hogy az életet feltétel nélkül fogadom el, soha nem számítottam arra, hogy valami különlegeset tartogat számomra, mégis sokkal többet elértem, mint amit valaha is reméltem. A legtöbbször csak úgy megtörténtek velem a dolgok, anélkül, hogy kértem volna.”