A film vizualitása a kommunikációban

Minden percben egyszerre vagy a gyermek, aki régen voltál, és a bölcs, aki egy nap majd leszel. Da Vinci démonai c. film

Katharine Hepburne

Katharine Hepburn (1907–2003, USA)

„AZ ÉLET NEHÉZ… VÉGÜL MEGÖL TÉGED IS”

Katharine Houghton Hepburn 1907. május 12-én látta meg a napvilágot a connecticuti Hartfordban. Nyitott, minden újdonság iránt fogékony gondolkodásmódját, a folyamatos, kemény testedzés iránti elkötelezettségét, már-már a becsületsértés határt súroló szókimondását orvos apjától és a nők jogaiért egy életén át küzdő anyjától örökölte. Először különleges egyénisége keltette fel a kritikusok érdeklődését, amikor a liberális Bryn Mawr művészeti iskola elvégzése után 1928-ban belevetette magát a színház világába. Első néhány perces színpadi megjelenéseit különleges New England-i akcentusa, csontos, energikus megjelenése tette egyedivé. ?Szókimondó viselkedése miatt azonban több szerepet veszített el, mint amennyit megengedhetett volna magának. 1932-ben mégis ráosztották A harcos férje című darab egyik főszerepét, amely tökéletesen illett atletikus alkatához. George Cukor is felfigyelt Hepburn játékára, és a Búcsú a szerelemtől című filmjéhez hívta John Barrymore partnerének. Hepburn a bemutató éjszakáján egyik pillanatról a másikra híres lett. Cukorral életre szóló barátságot kötöttek, tíz filmet forgattak együtt. Az Ébredj velünk volt Hepburn harmadik filmje, ezzel nyert 26 évesen 1933-ban Oscar-díjat. A Fiatal asszonyok (Kisasszonyok) című mozival, az amerikai filmtörténet mind a mai napig egyik legsikeresebb darabjával folytatódott diadalmenete. A híres történetben négy New-England-i lánytestvér keresi útját, miután magára marad, amikor az apjuk az amerikai polgárháborúba megy harcolni.  A színpadon is bizonyítani akart, ezért igent mondott a rendezői válsággal küzdő Jed Harris hívására, és eljátszotta A tó című színdarab főszerepét. Az éles hangú kritikák és Harris bizonytalan rendezői magatartása teljesen aláásták önbizalmát. Élete legnehezebb időszakának nyitánya volt ez a kudarc. 1934-ben készült filmjei sorra megbuktak. 1935-ben a viharfelhők oszlani látszottak, amikor Oscar-díjra jelölték az Alice Adams főszerepéért. Első filmje Cary Granttel a Sylvia Scarlett volt Geroge Cukor rendezésében, de mindhiába, újra padlóra került. A folyamatos feszültség nyomán egyre nehezebben tűrte a sajtó érdeklődését, és szinte folyamatos harcban állt a médiával. Férfias megjelenése, előnytelen ruhaválasztásai megerősítették a róla kialakult kedvezőtlen képet. Az Álomkapu 1937-ben Ginger Rogers oldalán jelezte, hogy lassan véget érnek a nehéz évek, de a közönség nehezen bocsátott meg neki. Szakmai siker koronázta az újabb Cary Grant filmet, a Nősténytigrist, de a pénztáraknál a vígjáték rosszul teljesített. Ráadásul a mozi- és színháztulajdonosok amerikai szervezete Hepburnt “feketelistára” tette, mint a “pénztárak mételyét”. Itt véget is érhetett volna a színésznő karrierje, de nem ilyen fából faragták. Visszatért a Broadwayre Philip Barry Philadelphiai történet című darabjával, amelyet az utolsó szóig rászabtak. Ez volt élete egyik legnagyobb színpadi sikere. Megvásárolta a darab megfilmesítésének jogát, majd Hollywoodban puhatolózó tárgyalásokba kezdett. Rendezőnek George Cukort kérte fel, a szereplők közé Cary Grantet és James Stewartot válogatta. A filmváltozat bemutatója után egyik kritikusa ezt írta: “Gyere vissza Katie, mindent megbocsátottunk.”

A csavaros helyzetekkel teletűzdelt sztori Tracy Lord (Katharine Hepburn), a felső tízezer elkényeztetett botrányhőse, akinek első, félresikerült házassága körül még el sem csendesült a bulvársajtó, de ő már újabb menyegzőre készül. Dexter Haven (Cary Grant), a bosszúra szomjas ex-férj néhány zugfirkász társaságában a helyszínre siet, hogy jól lejárassa a jövendőbeli arát, ám arra álmában sem gondolt volna, hogy legfőbb csatlósa, az arisztokráciát mélységesen gyűlölő Mike Connor (James Stewart Oscar-díjas alakításában) beleszeret Tracybe. Az év asszonya forgatásán találkozott Spencer Tracyvel, akivel további nyolc filmben játszott együtt. Románcukat különleges, mély szerelem fűzte huszonhat éven át, Tracy haláláig. Az akkor már elvált Hepburn és a nős, kétgyerekes Tracy kapcsolata 
nyílt titok volt a film világában. Az 1949-es George Cukor rendezte Ádám bordája történet sármos ügyész és felesége, a gyönyörű ügyvédnő idillikus házaséletét egy botrányos gyilkossági kísérlet ügye zavarja meg. A tárgyalóteremben, ugyanis mint védő és ügyész egymás ellenfelei lesznek. A nők egyenjogúságáért harcoló nagyszájú ügyvédnő szerepében Katharine Hepburn látható, férjét pedig Spencer Tracy alakítja. A legendás színész pár talán soha másik filmben nem játszott még ennyire összeillően, egymáshoz ennyire méltó ellenfelekként, mint ebben a nemek-harca vígjátékban. Katharine Hepburn azon kevés sztár közé tartozott, akik nem szégyellték az öregedést. 1951-ben az Afrika királynője, melyben Humphrey Bogart oldalán játszott, egy új korszak kezdetét jelezte, hiszen a vásznon ezután már leginkább középkorú hölgyeket játszott.
A Hosszú út az éjszakába című, 1962-ben forgatott film után majdnem öt évre visszavonult a filmezéstől, hogy minden idejét a beteg Tracy mellet tölthesse. Nyolcadik és egyben utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára volt 1967-ben. A filmben nyújtott alakításáért Hepburn megkapta második Oscar-díját, majd egy évvel később a harmadikat Az oroszlán télen című moziért. Tizenhárom évvel később, 1981-ben vehette át a negyediket Az Aranytóért, melyben Henry Fonda partnere volt. A televízió fontos szerepet játszott karrierjében, különösen a hetvenes-nyolcvanas években. 1975-ben Emmy-díjat nyert Sir a Szerelem a romok között című tv-filmmel Laurence Olivier-vel. 1994-ben Warren Beatty kérésére vágott bele utolsó filmjébe A sors útjai című romantikus vígjátékba, amelyben Beatty mellett Annette Bening volt a partnere. 96 évesen halt meg 2003. június 29-én Connecticutban. „Az élet nehéz – mondta egyszer – végül megöl téged is.” Katharine Hepburn hosszú élete során összesen negyvennégy filmben szerepelt, négy Oscar-díjat, valamint a Cannes-i és a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál díját is megkapta egy-egy alakításáért. 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők legnagyobb amerikai filmlegendájának választotta.
Negyvennégy filmben szerepelt, tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, ebből négyszer el is hozta az aranyszobrot, 1999-ben pedig az Amerikai Filmintézet minden idők legnagyobb amerikai filmlegendájának választotta. 2003. június 29-én halt meg, 96 éves korában. A címben idézett sort halála előtt nyilatkozta

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 14
Heti: 3
Havi: 39
Össz.: 5 759

Látogatottság növelés
Oldal: Katharine Hepburn
A film vizualitása a kommunikációban - © 2008 - 2024 - filmkultura.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »